Visszér: szike vagy lézer?
A visszértágulat gyakori rendellenesség a felnőtt népesség körében. Hozzávetőleg a népesség fele szenved valamilyen vénás megbetegedéstől, a visszértágulat a teljes felnőtt lakosság 15-25 százalékánál fordul elő. Kialakulásában döntően genetikai okok játszanak szerepet. A másodlagos visszér formák, leggyakrabban mélyvénás trombózisok ritkábbak.
A visszértágulat többnyire fájdalmat és duzzanatot, időnként sebeket vagy vérrögöt is kiválthat. Kevésbé súlyos esetekben mozgással, fogyással és kompressziós harisnyával csillapítható a fájdalom. Súlyosabb esetekben a tágult erek műtéti úton való eltávolítása jelent megoldást.
Visszértágulatok akkor keletkeznek, ha a vér a láb alsó traktusából nem megfelelően áramlik a szívbe. Minden véna rendelkezik „szeleppel”, amely nyitott állásban a szív vérellátását segíti elő, zárt állásban pedig akadályozza a vér visszaáramlását (az ún. „refluxot”) a lábba. Ha ezek a szelepek nem megfelelően működnek, a vér átszivárog rajtuk, és rossz irányba halad, a láb felé. A vér túltelíti és felfújja a bőr alatti, felszíni ereket, ennek eredménye a visszértágulatnál látható duzzanat. Az erek elzárószelepei és falai vékonyak és rugalmasak, és számos feltételnek megfelelően nyúlhatnak, például terhesség, öregedés vagy épp genetikai örökség hatására. A visszértágulat súlyos eseteit nevezzük krónikus vénás elégtelenségnek. A krónikus vénás elégtelenség fájdalommal, enyhe lábfáradtsággal és lábnehézséggel jár, kezeletlenül hagyva a krónikus vénás elégtelenség fekélyeket okozhat, amelyek kezelése már nagyon nehézkes.
A visszeresség kezelésére két orvosi lehetőség létezik: a műtéti és lézeres eljárás.
Az enyhébb formák (mellékági, vagy az un. seprűvénák) döntően esztétikai problémák, kezelésükre általában elégséges a testsúly csökkentése, sportolás, úszás, illetve egyszerű lézeres terápiával is kezelhetők. A tágult mellékágak, seprűvénák, ill. ún. retikularis varixok sclerotiáló kezeléssel (injekció, lézer) eltüntetők. A betegség tünetei (fájdalom, gyulladás) kenőcsökkel, gyógyszerekkel csökkenthetők, de természetesen a visszértágulatokat nem mulasztják el. Előrehaladottabb esetben csak a műtét hoz megoldást, az operáció esztétikai javulást is eredményez.
A régebben alkalmazott hosszú metszéseket, több hetes lábadozást, gyakori kiújulást napjainkban korszerű műtéti technika váltotta fel. A lézeres, ereken belüli (endovénás) műtét minimálisan invazív, metszések nélküli. Mára már széleskörű nemzetközi vizsgálatok igazolták, hogy a műtéti eredményesség megegyezik a hagyományos visszérműtétek késői eredményeivel, miközben a megterhelés illetve a szövődmények előfordulása lényegesen kisebb, az életminőség javulása egyértelműen gyorsabb, mint a hagyományos műtét esetén.
A lézeres visszérműtétek (endotermális abláció) esetében, az érbe a bőrön keresztül behatolva a lézer hőhatása zárja el az eret. A módszer 97% feletti hosszú távú eredményességet mutat.
Endovénás lézeres kezelés előtt (balra) és után (jobbra)
Az utóbbi években több kutatás is született a lézeres kezelés és a műtét összehasonlításával kapcsolatban. A hamburgi Saarland Egyetemi Kórház kutatói például (Knuth Rass és mtsi.) 400 beteget osztottak be a két eljárás – műtét vagy lézer – valamelyikére. A két év múlva elérhető 316 beteg közül a lézeres kezelésen átesettek 16 százalékában újult ki a visszér. A műtéten átesettek körében ugyanez a szám 23 százalék volt.
Emellett a lézeres visszérműtét a legjobb esztétikai eredményt nyújtja. A hagyományos műtétekkel szemben, a metszés néhány milliméteres, a beavatkozás után ezek sebeit felszívódó öltések zárják. A lézerfény pedig minimális szöveti roncsolódást okoz. A néhány milliméteres metszést követően a sebész egy ceruzabél vékonyságú lézer szondát vezet a célzott erekbe, és lézerfény segítségével elzárja azokat. A keringés ettől kezdve a mélyvénás rendszer felé terelődik és ezzel jelentősen javul a láb keringése is. A kis metszések alig okoznak fájdalmat.
Egy másik, az Archives of Dermatology szaklapban megjelent tanulmány szerint a műtéten átesett betegeknek a felépülési idejük is hosszabb, mint a lézerrel kezelt betegeké, például átlagosan másfél nappal tovább tartott, mire újra visszatérhettek munkahelyükre.
Egy nappal az utókezelés után (balra, három héttel később (középen) és két hónappal később (jobbra)
